"Volt olyan is, hogy a falu libapásztort fogadott. Ez általában a csordás vagy a kondás felesége volt. Minden reggel, amikor jött a libapásztor és kiabálta, hogy libát kihajtani – hosszú, vékony, hajlós bottal, a bot végére egy könnyű fehér rongy volt kötve, ezzel terelgette a libákat – az egész falu kihajtotta az utcára a libákat. A libapásztor kihajtotta őket a libalegelőre, és egész nap ott legeltek. Ez az Újtelep után, a Kapitány-völgy elején volt. Estére hazahajtotta. Este, mikor jöttek haza a libák, az egész falu az utcán várta, és próbálta kiválogatni mindenki a sajátját. Hogy megismerjék, különböző jelekkel jelölték meg őket. Az úszóhártyáját a lábán bevágták, a vágás így lehetett jobb vagy bal lábán kívül vagy belül, levágták a jobb vagy a bal sarkát, rongyból harisnyát varrtak a lábára, a kisliba fején a pelyhet megnyírták, vagy fekete vagy piros festékkel festették meg a fejét vagy a hátát. A kiválogatás különösen az első napokban, a kiszoktatáskor eléggé nehezen ment. Volt, hogy a vén libától eltévedtek egyes kislibák, és másik csapathoz keveredtek. Ha nem került haza minden liba, elkezdtük járni a falut, mindenhol megkérdeztük, nincs-e idegen libájuk. Ők kérdezték: - Hogy van jelölve? Mi mondtuk a jelölést, például: bal lábán belül, jobb sarka levágva. Minden családnak megvolt, hogy hogyan szokta jelölni, és azt nem változtatgatta, minden évben úgy jelölte. Úgy hogy már lassan mindenki tudta a környéken, hogy kinek mi a jelölése. Így aztán, ha idegen liba keveredett egy másik csapathoz, lassan már tudták, kié az idegen. Aztán később már megszokták a libák is, hova kell hazamenni. Innen származik egy szólás is, amit Károlyfalván mindenki értett: „Kilenc a vénnel”. – Hány libátok van? – Kilenc a vénnel! Később még ragadványnév, csúfnév is lett ebből a mondásból: „Kilenc Berka”."
in.: http://karolyfalva.freeweb.hu/gazdtort/liba.htm